Író: Jennifer L. Armentrout

 Cím: Opál

 Sorozat: Luxen

 Rész: 3.

 Kiadó: Könyvmolyképző

 Kiadás éve: 2014

 Oldalszám: 452

 Besorolás: fantasy, ifjúsági, szerelmes, young adult

 Eredeti mű: Jennifer L. Armentrout: Opal

 

 

 

 

Fülszöveg:

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. 
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

 

Véleményem

Borító: 5/5* - Az első kötet óta mindegyik könyvet megcsodálom. Egyszerűen gyönyörű. Ez a kedvencem.

Cselekmény: 5/5 - Egy percig sem hagyott unatkozni, egyik állam után esett le a másik... Zseniális.

Stílus: 5/5 - Imádom az írónő humorát, szarkazmusát, Daemonba rejtett huncutságát. Felemelő érzés tőle olvasni.

Értékelés:

Tűkön ülve vártam, hogy olvashassam. Szerencsére van olyan nagyvonalú a Könyvmolyképző, hogy egy hónappal a hivatalos megjelenés előtt kiadott jó pár példányt. Isten áljdon, KMK!

Az Ónixnál érzett félelmem megmaradt, hátha az írónő nem tudja überelni az előző részt. Természetesen ezért egy pillanatig is felesleges volt aggódnom. Több embertől hallottam, hogy lassan indul be. Szerintem ez egyáltalán nincs így. Mindvégig éreztem az izgalmat, a feszültséget. Lehet, hogy néhol kevésbé, de a jóból is megárt a sok, az olvasónak is kell pihennie és felkészülnie a következő menetre.

A szereplőkről: Katy rengeteg dologban megváltozott, méghozzá jó irányba. Gondolok itt a Daemonnel való kapcsolatának kezelésére, a harciasságára, a lelki teherbírására, magával való viszonyára. Én már kisírtam volna az összes lelkemet, ha ennyi minden történt volna velem. Viszont nagyon örülök annak, hogy még mindig nem adja magát könnyen és még mindig percekig nevettet a Daemonnel űzött vitáival.
Aki még nagyobb változáson ment keresztül, az Daemon. Végre nem burkolózott be teljesen az egoista, seggfej maszkjába, hanem normális érzelmeket is sikerült kimutatnia. Emlékszem, hogy nagyon felidegesített az előző részekben, amikor egyszer végre kedves volt, aztán visszatért a bunkó stílusához. A Katyvel folytatott huncut és vicces szócsaták örökké a kedvenceim lesznek.
Dee. Nem tudom mit mondjak... Én megértem, hogy Adam miatt bezárkózott, meg minden, de ez azért eléggé túlzás. Olykor bemásztam volna a könyvbe és megráncigáltam volna, hogy mégis mi a fenéért kell ezt csinálni (habár akkor biztos engem is porhanyósra sütött volna, na mindegy).
Ashet sose bírtam, főleg, amikor féltékennyé akarja tenni Katyt. Igazi hárpia tud lenni, ha úgy fekszik neki. Mégis a kedves gesztusai a szívemhez nőttek.
Blake, ó te rohadék, hogy én miért kezdtem bízni benned?! A színész szakmában hatalmas sikereket érne el. Elhittem, hogy csak egy kicsit is változott, hogy megbánta, hogy tényleg minden jó lesz... Aztán kiderült, hogy ez ugyanaz a pöcsfej megduplázva. Brr. Nyomorék.
Lesa egy nagyon aranyos és tipikus csajos barátnő. Ő is ugyanúgy a szívemhez nőtt és megkedveltem.
Carissa... és ami... jajj Istenem, miért kellett ezt??? Amikor pedig úgy gondoltam, hogy ez lehet a könyvben a legrosszabb, még nem jutottam el a végére...
Amikor "megláttam" Lucöt, nem is tudom, hogy előbb nevettem vagy hitetlenkedtem. Ez most komoly? Valami kis lenyalt hajú Kevin McCallistert tudok elképzelni a helyébe egy idegen szavak szótárával meg egy xbox-szal. Haha.

A cselekményről: Megmondom őszintén, örülök, hogy korán befejeztem, mert ha alvás előtt olvastam volna, akkor húszmillió gondolat cikázna a fejemben oda és vissza. A szerelmes szál és a meglepik, gesztusok melegséggel öntötték el a szívemet. Imádtam. Nagyon megörültem ennek a kapcsolatnak, valamint annak, hogy több túlfűtött jelenetet kapott a sorozat ezen része. Természetesen nem ment át valami ötvenárnyalatstyle pornóba. *ül percekig és nem tud mit kezdeni* Annyira nehéz írni, főleg spoilermentesen. Teljesen magával ragadott, magába szippantott, aztán földre csapott. Amikor már csak húsz oldal volt vissza, sürgettem a cselekményt már ha ez lehetséges, hogy mi lesz már? Az értékelésekből és ebből gondoltam, hogy ebből bizony egy hatalmas függővég lesz. Na de az, kedves Jennifer L. Armentrout, hogy az utolsó 3 oldallal annyi könnyet facsarsz ki belőlem, mint amennyit egy másik kötet 100 oldallal nem tudna, ez azért baromság! HÁT MI EZ?! Sírva csuktam be a könyvet, a könnyeim a folytatást, a kiutat, a megoldást keresték, de mindhiába. Szerintem az írónő tudatosan az összes olvasójával ki akart cseszni. HÁT NEM HISZEM EL, MIÉRT, kérdem én, MIIIIÉÉÉÉRT?!?!?!?!?! Akik olvasták, megértik a felháborodásomat, akik nem, azok siessenek azokkal a csodálatos oldalakkal és érezzenek együtt velem.

 

Összesítve: 5/5***

 

Idézetek
(habár az egész könyvet kiírhatnám és már minden el van árasztva velük, én is kirakok párat)

"– Hát, ez nem volt olyan rossz, igaz? – állapította meg Blake.
– Olyan érzésem van, hogy épp most paktáltunk le az ördöggel, aki majd az elsőszülött gyermekünket fogja követelni, ha visszatér –forgattam a szememet.
Daemon a szemöldökét táncoltatta válaszképpen.
– Gyereket akarsz? Mert tudod, gyakorlat teszi a…
– Hallgass! – szóltam rá, és a fejemet csóválva elindultam kifelé."

"– Ti most szexeltek vagy táncoltok?"

"– Kat, nem egy regényben vagyunk!
Felrántottam a másik csizmámat is.
– Nem? Az szar ügy, mert reméltem ,hogy előreszaladsz, és elmondod, mi fog történni. Én tulajdonképpen szeretem a spoilereket."

"– Rossz cica!"

"– Akkor tedd ide, a csinos kis hibrid fenekedet!"

"– Ha tiltakozol, megkötözlek, és nem a kellemes módon, aztán bezárlak a hálószobádba.
Erre leesett az állam.
– Na jó, talán mégis kellemes lesz. Úgy értem, amikor az egésznek vége, visszajövök, és…
– Szeretném én azt látni, hogy megkötözöl! – szakítottam félbe.
– Lefogadom, hogy szeretnéd – vonta fel a szemöldökét."

"– Szia! – mormoltam mosolyogva.
Daemon ajka is féloldalas mosolyra húzódott.
– Szia, Csipkerózsika!
A válla felett láttam a sötétkékbe fordult eget.
– Csókkal ébresztettél?
– Igen. – Mellettem hevert az oldalán, a feje a karján nyugodott. A kezét a hasamra tette. Beleremegett a szívem. – Mondtam, hogy varázslatosak az ajkaim."

"– Mit csinálsz? 
– Levetkőztetlek. 
Leesett az állam, a szívem nagyot dobbant, és szédítő forróság száguldott végig az ereimen. 
– Hűha! Ezt nevezem a gyakorlatias megközelítésnek! 
(…) 
– Én is képes vagyok rá! – csaptam a kezére. 
– De abban mi az élvezet?"

Vissza a bloghoz

Súgó Még nincs hozzászólás.