Sziasztok!

Először is nagyon szépen köszönöm a meghívást az első book tagemre Vivi_-től, Vivi Könyves Blogjáról! Nem is húznám tovább a szót. :)

3. Melyik az a borító, ami őszi hangulatot idéz számodra?

 Cím: A hamis partner

 Sorozat: FBI

Borító: 5/4 - Első látásra valahogy jobban tetszett, mint amennyire most tetszik. Viszont jó rajta ez a titokzatosság, szerelemmel vegyítve.

Cselekmény: 5/4,5 - Túl hamar lelőtték a dolgokat és szerintem tovább is húzhatták volna a macska-egér játékot. Ennek ellenére rendkívül fordulatos, izgalmas és helyenként rendkívül forró.

Stílus: 5/5 - Teljesen elégedett voltam az írónő fogalmazásával, látszott, hogy érti a dolgát.

Értékelés:

Nagyon sokáig tologattam az olvasást. Mindig találtam valami kifogást vagy csak egyszerűen nem volt rá időm/erőm. Aztán egyszer elvittem a könyvet tesire mivel felmentett vagyok és elkezdtem olvasni. Kifejezetten nem szeretem, amikor az elbeszélő szemszögéből látunk mindent. Sokszor el se tudtam dönteni, csak háromszori újraolvasás után, hogy ki is mondja, kinek... Tetszett ez az egész rendőrösdi-ügyészesdi. Látszott az írásmódon, hogy az írónő a tanulmányaimból merít.

A szereplőkről: Cameronnal sokáig nem tudtam azonosulni, ami először fordul elő nálam egy olvasásnál. Sokszor láttam értékelésekben, hogy nem tudták beleképzelni magukat a szereplők helyébe az olvasók. "Végre" én is átéltem ezt az élményt. Erre valószínűleg a folyamatos E/3 is tett egy lapáttal. Abban az ügyben viszont kétség kívül emelem a kalapomat, hogy Cameron nem tört meg. Én tuti nem bírnék ennyi terhet cipleni és ilyen dolgokat megtapasztalni.
Jack Pallas. Eleinte csak a seggfej barmot láttam benne. Talán ebben mégis egyetértettem Cameronnal. A könyvnek jóval a fele után kedveltem csak meg, akkor viszont már semmi bajom nem volt vele. Nem az a tipikus könyvsablon pasi, állandó ömlengéssel és nyáladzással nem mintha azért nem lennék oda, hanem inkább az a vad, közben mégis nyugodt férfi. Akárcsak egy puma vagy egy leopárd.
Wilkins ügynök. Normális, hogy ő volt a kedvenc szereplőm? Talán a jó zsaru szerep miatt. Természetesen Cameronhoz sokkal jobban illik Jack. A második félben alig kapott szerepet, amiért lenne egy-két szavam az írónőhöz... Bírtam a humorát, a Jackkel folytatott szófordulatokat, a jófejségét. A lánybúcsús húzásainál többször is felmosolyogtam. Kedvenc szavam tőle: komor.
Collin. Nem is tudom... Kezdenek "elterjedni" a meleg fiú szereplők. Nem vagyok homofób, hanem már kezd sablonossá válni. Nem utáltam, de különösebben nem is kedveltem.
Amy szintén nem fogott meg. Ellenben teljesen egyetértek vele az esküvő- és lánybúcsúszervezési etikettjében. Amúgy meg mi az már, hogy a férj neve először a 273. oldalon fordul elő?
Silas, Grant és a többiek. Fogadjátok őszinte utálatomat. Nőiesen szólva kapjátok be a mustáros virslit.

A cselekményről: Ha egy mondattal kéne jellemeznem, akkor az így szólna: "Szerelem egy kis krimivel fűszerezve, forrón tálalva." Számomra valahol a könyv felénél indult be. Emlékeim szerint 2-3 olyan fordulat volt, amire egyáltalán nem számítottam és szétizgultam magamat. Részben könnyed olvasmány volt, amire már szükségem volt. Az a bizonyos ellenszenv Cameron és Jack között szerintem azért elég gyorsan elszállt... Más esetben lehet, hogy gyűlölném, hogy várni kell, hogy történjen már valami köztük és felkerülnének a mindjártpofánvágom szereplők listájára, de ez most tovább is tarthatott volna. Természetesen a fokozottan túlfűtött jeleneteknél minden haragom elszállt. Hmm...
A romantikus és erotikus szál teljesen egy tini és egy felnőtt regény határán volt. Többet megosztott velünk, mint egy YA, viszont nem besorolható az erotikus kategóriába. Tökéletesen ki volt alakítva és teljes izgalmat nyújtott.
Szerencsére nem futottam hatalmas függővégbe. Az Opál után nem bírtam volna ki még egyet. Sokszor felnevettem, a vizualitásom pedig most sem hagyott cserben. Sajnos elég felületesen olvastam és idő hiányában több napon keresztül, ezért sok minden kiesett és csak néhány dolog maradt meg élményként. A folytatást valószínűleg el fogom olvasni, de nem a közeljövőben.

Összesítve: 5/4

Idézetek:

"– Húsz különböző bugyi. Ki tudnád találni, melyik Cameroné?
Pallast már kérdezgették úgy is, hogy kést szegeztek neki, úgy is, hogy pisztolyt fogtak rá, de - a fenébe is - eddig még egy kérdés sem hozta ilyen zavarba."

"Inkább olvasztott csokival leöntött süteménynek. Olyan desszertnek, amely bűnre csábít, ízletes és forró, hogy az ember lánya még a tányért is megnyalja utána. Ilyen volt Jack Pallas."

"Cameron hátrapillantott a válla felett, amikor Jack belépett a sátorba. A férfi először a ruhája hátát látta Cameron hátrapillantott a válla felett, amikor Jack belépett a sátorba. A férfi először a ruhája hátát látta meg.Vagyis annak teljes hiányát. Menet közben megtorpant.
– Ó! – Egy pillanatig még rajta tartotta a szemét, mielőtt Amyhez fordult, körbemutatva. – Ez a hely csodásan néz ki, Amy. Nagyszerű munkát végeztél.
Amy elmosolyodott:
– Hamar magadhoz tértél, Jack. annak teljes hiányát. Menet közben megtorpant.
– Ó! – Egy pillanatig még rajta tartotta a szemét, mielőtt Amyhez fordult, körbemutatva. – Ez a hely csodásan néz ki, Amy. Nagyszerű munkát végeztél.
Amy elmosolyodott:
– Hamar magadhoz tértél, Jack."

"– Azt hiszem, itt az ideje, hogy itt hagyjuk ezt az esküvőt.
– Ha most elmegyünk, már nem lesz visszatérés. Egész éjjel az enyém leszel.
Cameron szeme felcsillant.
– Megígéred?
Jacknek több sem kellett."

"Egy bélyeg is jobban felizgulna, amikor megnyalom, mint te."

"– (…) Az egyik FBI-ügynök, akit megbíztak az ügy felgöngyölítésével, Jack Pallas.
Amynek egy percébe került, amíg leesett neki, kiről is van szó.
– Várj csak… a Szívdöglesztő ügynök?
– A Seggfej ügynök – igazította ki a barátnője."

"A fenébe is! Jack nyögött egyet. Arra gondolt, megnyomja a vészleállító gombot, felhúzza a lány szoknyáját, és magáévá teszi itt, a liftben. De bármennyire is felizgatta az a gondolat, hogy Cameron a magas sarkújában, a lift falának dőlve a nevét nyögdécseli, mialatt hátulról belehatol, ma este, az első együttlétükkor nem így fog megtörténni a dolog.
Lehajtotta a fejét, és belecsókolt Cameron nyakába; nem akart a szájához közelebb férkőzni."

"Cameron nézte, ahogy Jack kikapcsolja az övét, majd kigombolja a nadrágját. A szemét le sem vette az előtte fekvő testről, miközben lehúzta a sliccét. Cameron alig pillantotta meg a szürke boxeralsót, mert a férfi villámgyorsan lecsúsztatta azt is a nadrágjával, a zoknijával és a cipőjével együtt. Aztán teljes pompájában állt ott előtte.
Cameron soha, de soha többé nem fogja őt csokis sütihez hasonlítani. Miután megpillantotta Jack meztelen testét, minden más finomság elveszítette a vonzerejét számára.
Természetesen, a szeme arra a testrészére szegeződött, ami nagy volt, kemény és készen állt mindenre. És az egész az övé volt."

 Író: Jennifer L. Armentrout

 Cím: Opál

 Sorozat: Luxen

 Rész: 3.

 Kiadó: Könyvmolyképző

 Kiadás éve: 2014

 Oldalszám: 452

 Besorolás: fantasy, ifjúsági, szerelmes, young adult

 Eredeti mű: Jennifer L. Armentrout: Opal

Fülszöveg:

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez. 
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt. 
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok. 
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket. 
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat. 
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza. 
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket. 
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

Véleményem

Borító: 5/5* - Az első kötet óta mindegyik könyvet megcsodálom. Egyszerűen gyönyörű. Ez a kedvencem.

Cselekmény: 5/5 - Egy percig sem hagyott unatkozni, egyik állam után esett le a másik... Zseniális.

Stílus: 5/5 - Imádom az írónő humorát, szarkazmusát, Daemonba rejtett huncutságát. Felemelő érzés tőle olvasni.

Értékelés:

Tűkön ülve vártam, hogy olvashassam. Szerencsére van olyan nagyvonalú a Könyvmolyképző, hogy egy hónappal a hivatalos megjelenés előtt kiadott jó pár példányt. Isten áljdon, KMK!

Az Ónixnál érzett félelmem megmaradt, hátha az írónő nem tudja überelni az előző részt. Természetesen ezért egy pillanatig is felesleges volt aggódnom. Több embertől hallottam, hogy lassan indul be. Szerintem ez egyáltalán nincs így. Mindvégig éreztem az izgalmat, a feszültséget. Lehet, hogy néhol kevésbé, de a jóból is megárt a sok, az olvasónak is kell pihennie és felkészülnie a következő menetre.

A szereplőkről: Katy rengeteg dologban megváltozott, méghozzá jó irányba. Gondolok itt a Daemonnel való kapcsolatának kezelésére, a harciasságára, a lelki teherbírására, magával való viszonyára. Én már kisírtam volna az összes lelkemet, ha ennyi minden történt volna velem. Viszont nagyon örülök annak, hogy még mindig nem adja magát könnyen és még mindig percekig nevettet a Daemonnel űzött vitáival.
Aki még nagyobb változáson ment keresztül, az Daemon. Végre nem burkolózott be teljesen az egoista, seggfej maszkjába, hanem normális érzelmeket is sikerült kimutatnia. Emlékszem, hogy nagyon felidegesített az előző részekben, amikor egyszer végre kedves volt, aztán visszatért a bunkó stílusához. A Katyvel folytatott huncut és vicces szócsaták örökké a kedvenceim lesznek.
Dee. Nem tudom mit mondjak... Én megértem, hogy Adam miatt bezárkózott, meg minden, de ez azért eléggé túlzás. Olykor bemásztam volna a könyvbe és megráncigáltam volna, hogy mégis mi a fenéért kell ezt csinálni (habár akkor biztos engem is porhanyósra sütött volna, na mindegy).
Ashet sose bírtam, főleg, amikor féltékennyé akarja tenni Katyt. Igazi hárpia tud lenni, ha úgy fekszik neki. Mégis a kedves gesztusai a szívemhez nőttek.
Blake, ó te rohadék, hogy én miért kezdtem bízni benned?! A színész szakmában hatalmas sikereket érne el. Elhittem, hogy csak egy kicsit is változott, hogy megbánta, hogy tényleg minden jó lesz... Aztán kiderült, hogy ez ugyanaz a pöcsfej megduplázva. Brr. Nyomorék.
Lesa egy nagyon aranyos és tipikus csajos barátnő. Ő is ugyanúgy a szívemhez nőtt és megkedveltem.
Carissa... és ami... jajj Istenem, miért kellett ezt??? Amikor pedig úgy gondoltam, hogy ez lehet a könyvben a legrosszabb, még nem jutottam el a végére...
Amikor "megláttam" Lucöt, nem is tudom, hogy előbb nevettem vagy hitetlenkedtem. Ez most komoly? Valami kis lenyalt hajú Kevin McCallistert tudok elképzelni a helyébe egy idegen szavak szótárával meg egy xbox-szal. Haha.

A cselekményről: Megmondom őszintén, örülök, hogy korán befejeztem, mert ha alvás előtt olvastam volna, akkor húszmillió gondolat cikázna a fejemben oda és vissza. A szerelmes szál és a meglepik, gesztusok melegséggel öntötték el a szívemet. Imádtam. Nagyon megörültem ennek a kapcsolatnak, valamint annak, hogy több túlfűtött jelenetet kapott a sorozat ezen része. Természetesen nem ment át valami ötvenárnyalatstyle pornóba. *ül percekig és nem tud mit kezdeni* Annyira nehéz írni, főleg spoilermentesen. Teljesen magával ragadott, magába szippantott, aztán földre csapott. Amikor már csak húsz oldal volt vissza, sürgettem a cselekményt már ha ez lehetséges, hogy mi lesz már? Az értékelésekből és ebből gondoltam, hogy ebből bizony egy hatalmas függővég lesz. Na de az, kedves Jennifer L. Armentrout, hogy az utolsó 3 oldallal annyi könnyet facsarsz ki belőlem, mint amennyit egy másik kötet 100 oldallal nem tudna, ez azért baromság! HÁT MI EZ?! Sírva csuktam be a könyvet, a könnyeim a folytatást, a kiutat, a megoldást keresték, de mindhiába. Szerintem az írónő tudatosan az összes olvasójával ki akart cseszni. HÁT NEM HISZEM EL, MIÉRT, kérdem én, MIIIIÉÉÉÉRT?!?!?!?!?! Akik olvasták, megértik a felháborodásomat, akik nem, azok siessenek azokkal a csodálatos oldalakkal és érezzenek együtt velem.

Összesítve: 5/5***

Idézetek
(habár az egész könyvet kiírhatnám és már minden el van árasztva velük, én is kirakok párat)

"– Hát, ez nem volt olyan rossz, igaz? – állapította meg Blake.
– Olyan érzésem van, hogy épp most paktáltunk le az ördöggel, aki majd az elsőszülött gyermekünket fogja követelni, ha visszatér –forgattam a szememet.
Daemon a szemöldökét táncoltatta válaszképpen.
– Gyereket akarsz? Mert tudod, gyakorlat teszi a…
– Hallgass! – szóltam rá, és a fejemet csóválva elindultam kifelé."

"– Ti most szexeltek vagy táncoltok?"

"– Kat, nem egy regényben vagyunk!
Felrántottam a másik csizmámat is.
– Nem? Az szar ügy, mert reméltem ,hogy előreszaladsz, és elmondod, mi fog történni. Én tulajdonképpen szeretem a spoilereket."

"– Rossz cica!"

"– Akkor tedd ide, a csinos kis hibrid fenekedet!"

"– Ha tiltakozol, megkötözlek, és nem a kellemes módon, aztán bezárlak a hálószobádba.
Erre leesett az állam.
– Na jó, talán mégis kellemes lesz. Úgy értem, amikor az egésznek vége, visszajövök, és…
– Szeretném én azt látni, hogy megkötözöl! – szakítottam félbe.
– Lefogadom, hogy szeretnéd – vonta fel a szemöldökét."

"– Szia! – mormoltam mosolyogva.
Daemon ajka is féloldalas mosolyra húzódott.
– Szia, Csipkerózsika!
A válla felett láttam a sötétkékbe fordult eget.
– Csókkal ébresztettél?
– Igen. – Mellettem hevert az oldalán, a feje a karján nyugodott. A kezét a hasamra tette. Beleremegett a szívem. – Mondtam, hogy varázslatosak az ajkaim."

"– Mit csinálsz? 
– Levetkőztetlek. 
Leesett az állam, a szívem nagyot dobbant, és szédítő forróság száguldott végig az ereimen. 
– Hűha! Ezt nevezem a gyakorlatias megközelítésnek! 
(…) 
– Én is képes vagyok rá! – csaptam a kezére. 
– De abban mi az élvezet?"